Ez nem pusztán egy közhely, amit gyermekneveléssel kapcsolatban előszeretettel puffogtatnak az önjelölt szakértők. Ez tényleg így van. De mire erre rájöttem, a lányommal sok hónapi és tengernyi síráson voltunk túl. Azért, mert nem hittem el, hogy én tudom legjobban, mikor mire van szüksége. Bármit csináltam, csak sírt és sírt. Megállás nélkül. – Életmese következik most arról, hogyan roskadhatunk össze a környezetünk elvárásaitól, ha nem kezdünk el sürgősen hinni magunkban…

Az etetéssel kapcsolatos feszültség már a kórházban elkezdődött, hála a csecsemős nővérek hathatós közbenjárásának. A mottó ugyanis, hogy „szoptatni kell anyuka, nem tápszerezni”. Ez eddig rendben is van. De mi van azokkal az anyukákkal, akiknek nem indul be rögtön a teje? Nos, fenyítést kap, hogy ha sokat veszít a baba a súlyából, nem engedik haza. Az én kislányom sikítva sírt három napig a kórházban, mert teje még nem volt, kisegítő tápszert pedig alig kapott. Aztán csodával határos módon az utolsó napon tudtam produkálni egy értékelhető etetést, így hazamehettünk. Hála a biztonságos otthoni környezetnek és a gyermekorvosunk segítségének, a tejem 24 órán elül beindult. De még hogy!

Azt hittem, most már sínen vagyunk, minden rendben lesz. De most jött a java. Jött a folytonos üvöltés, amire nem voltam felkészülve. És jöttek a kéretlen tanácsok is. No és a megvető tekintetek az utcán. Nem egy járókelő szakértette a gyerekemet, miszerint éhes. Mert hát ha egy csecsemő sír, az csak az éhségtől lehet. Persze sejtettem, hogy ez marhaság, de első gyerekes anyuka lévén elbizonytalanodtam. És akkor még inkább, amikor tapasztalt közeli hozzátartozó is abban volt biztos, hogy a gyerekem éhes. Mert hát ez a baba majd’ kicsattan, olyan egészséges. A baj csak velem lehet, mert biztosan én érzem csak úgy, hogy eleget eszik, pedig lehet, hogy igazából nem érzem jól, hogy elég a tejem. Mert hát nézzem meg, hogy eszi a kezét is. Ilyenkor ráetettem, kibukta. Én meg kibuktam.

Aztán egy szép nyári délután jött egy találkozás. Azt kell mondjam, a legjobbkor. Épp sétáltam a lányommal, amikor összetalálkoztunk egy idős hölggyel, aki beszélgetni kezdett velem. Azonnal megdicsért, ilyen ügyesen öltöztettem fel a babámat egy szál bodyba, ellentétében sok anyukával, akik 40 fokban is a megfagyástól féltik a gyereküket. Aztán, anélkül, hogy bármit is mondtam volna neki, azt a tanácsot adta, hogy soha ne hallgassak senkire, mert én ismerem legjobban a gyerekemet és én tudom legjobban, mikor mire van szüksége. Azt tanácsolta még, hogy bármi baja van, tegyem mellre, szoptassam. Ezt addig is így csináltam. És abban a pillanatban kicsit erősebbnek is éreztem magam. A hölgy néhány szava hihetetlen erőt és bizonyosságot adott. Azóta sem találkoztam vele, pedig nagyon szerettem volna megköszönni neki, hogy visszaadta a hitemet saját magamban.

A sírás persze nem szűnt meg. Egy éjjel kimondottan kritikusra sikerült. Ezen az éjjelen kaptam azt a tanácsot, hogy keljek fel éjjel fejni és a gyereket is költögessem, hogy több tejem legyen, mert ez a gyerek biztos éhes. Majd reggel a lányom hányt egy nagyot. Rohantam is vele a gyerekorvoshoz, aki csak annyit mondott: kitartás édesanya, infantilis kólika. Boldog voltam. Persze nem annak örültem, hogy fáj a babám hasa, hanem annak, hogy végre bizonyságot szereztem arról, hogy nem éheztetem a gyereket. A fájdalomtól sírt, a fájdalomtól rágta állandóan a kezét is. Elkezdte szedni a gyógyító cseppeket, amik szerencsére gyorsan hatottak is. Én megnyugodtam és szépen lassan ő is. És végre mindenki békén hagyott minket.

 

gyereknevelés nehézségei, szoptatás, anyaság

Mert te tudod a legjobban, hogy mi a legjobb a kisbabádnak

 

Ha egyszer tanácsot kérnél tőlem gyerekneveléssel kapcsolatban, a következőket mondanám:

  • soha ne hallgass senkire, csak az ösztöneidre, mert azok nem csalnak
  • ne halld meg a rosszindulatú megjegyzéseket
  • ne hidd el, hogy éhezik a gyereked
  • bármi baja van a babádnak, szoptasd meg, ha teheted
  • hidd el, hogy te tudod a legjobban, mire van szüksége a babádnak, mert te vagy az édesanyja.

 

cikkajánló

Miért érdemes a szülőknek odafigyelni a blogoló fiatalokra?

5+1 trükk kisgyerekes anyukáknak, hogy a gyereknevelés nehézségei mellett fordíthassanak időt saját magukra is