3 éve költöztünk Lengyelországba, a férjem szülővárosába. Itt neveljük a két kislányunkat két nyelven. A férjem szigorúan csak lengyelül, én pedig kizárólag magyarul beszélek hozzájuk. A kiköltözés előtt rengeteg tanácsot kaptam az otthoniaktól, amit néhány sajnálkozó sóhaj után rendszeresen úgy fejeztek be, hogy “nem baj, legalább Te is megtanulsz majd lengyelül. Idegennyelvi környezetben könnyebben megy a nyelvtanulás.” Valóban így van, kivéve, hogy nem igazán vagyok lengyel nyelvi környezetben. GYED-en lévő kismama sorstársaimhoz hasonlóan napjaimat egyedül töltöm a gyerekeimmel, akikkel magyarul beszélek. A munkából hazatérő férjemmel pedig angolul. Ahhoz, hogy én is elsajátítsam ezt a rendkívül nehéz nyelvet, először is motivációra van szükségem…

Tapasztalatom szerint a lengyelek nagyon közvetlen módon szólítják le a babakocsis anyukákat, hogy gyönyörködhessenek kicsit a kisbabák elbűvölő mosolyában. Ha az embernek pedig két édes kisgyereke is van, mint nekem is, fel kell készülnie, hogy a szokásos napi séta közben az idősebb nénik és bácsik gyakran leszólítják majd. És ezzel nem is lenne semmi gond, mert én kifejezetten szeretek idegenekkel beszélgetni, ismerkedni. Néha az ilyen felületes társalgások is jó kedvre deríthetik az embert. Jól esik azt hallani, hogy milyen szép gyerekeim vannak, vagy hogy milyen ügyesen viselkednek. Feltéve persze akkor, ha mindez egy közös nyelven történik…

Otthon, Magyarországon lubickolok az ilyen apró bókokban. A lengyelországi sétáimon azonban egészen más a helyzet. Addig minden rendben, amíg csak kedvesen odahajolnak a babakocsihoz és olyan egyszerű kérdéseket tesznek fel, hogy a baba fiú-e vagy lány (nemcsak rózsaszín ruhákba öltöztetem a lányaimat, amivel hihetetlenül könnyű összezavarni a kíváncsiskodókat) vagy hogy hány éves a kislány. A gond akkor kezdődik, ha a mosolyogva elhangzó néhány kérdést egy hosszabb csacsogás követi. Egy darabig mosolygok én is, mint egy tök, de végül kénytelen vagyok bevallani, hogy nem beszélek lengyelül. Ez néha azért elég kiábrándító tud lenni. Elsősorban számomra kellemetlen. Nem azért, mert nem szeretek idegeneket lelombozni. Ezen azért elég gyorsan túl tudnék lépni. Hanem, mert ilyenkor az önbecsülésem sérül. A jó hír az, hogy mivel a gyerekeim még nagyon picik, most még tényleg csak magam előtt szégyenkezhetem. (Persze az is érdekes kérdés, hogy kell-e nekem, amiatt szégyenkeznem, hogy két-három év alatt még nem sikerült elsajátítanom egy ilyen kifejezetten nehéz nyelvet, mint a lengyel.)

A kérdés azóta foglalkoztat igazán, mióta kétnyelvű gyerekek neveléséről szóló cikkeket kezdtem el olvasgatni. Az egyikben kerek-perec leírták, hogy ha az a szülő nem beszéli tökéletesen az új ország nyelvét, könnyen a felcseperedő gyerekei céltáblájává válhat. Még akkor is, ha a szülő igyekszik az adott nyelvet megtanulni és el is jut egy bizonyos szintre. A nagyobb gyerekek könnyedén kiszúrják majd a hiányosságokat. Így hamar kiderül számukra, hogy „a szülei nem mindentudók és nem tévedhetetlenek”. Persze ez előbb-utóbb minden tini számára egyértelművé válik. De nyilvánvaló, hogy a szülő szemszögéből az az ideális, ha ez a nagy felismerés csak utóbb történik meg. A cikk szerint nagyon nehéz kivédeni, hogy a gyerek ne forduljon a későbbiekben a magyar nyelv ellen. Hogy ne kezdjen el sztrájkolni.

Bevallom, nagyon ijesztő volt ezt olvasni. Az első gondolatom persze az volt, hogy kizárt, hogy ez velünk is megtörténjen majd. De naivitás lenne azt hinnem, hogy ha nem kötöm fel jobban a gatyát, nem kerülünk majd további kínos helyzetekbe, aminek a gyermekeim is szemtanúi lehetnek. De azt is naivitás lenne gondolnom, hogy egy nap, majd anyanyelvi szinten, tökéletesen, mindenfajta nyelvtani hiba nélkül használom majd a lengyelt. (Ennek ellenére azért megfogadtam magamnak, hogy ezentúl nagyobb lelkesedéssel és nagyobb erő bedobással tanulok majd. Ezt persze már ezerszer megfogadtam. Hogy ezúttal máshogy lesz-e, az majd kiderül ezen a blogon)

Cikkajánló:

Hogyan élj kreatív, boldog életet?

5 tévhit a kétnyelvű gyerekek neveléséről

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás