A gyereknevelésnél nem sok fárasztóbb és kimerítőbb dolog van a világon. Pontosan ezért van szüksége a kisgyerekes anyukáknak, hogy időről-időre megálljanak pihenni, hogy feltöltődve, újult erővel nézhessenek szembe a gyereknevelés nehézségeivel. A kreativitásunk megélésénél pedig nem sok pihentetőbb dolgot lehetne elképzelni. De hogyan éljünk kreatív, boldog életet, ha egy csepp szabadidőnk sincs? – Az Ízek, imák, szerelmek szerzője, Elizabeth Gilbert a Big Magic című könyvében erre is választ ad. Gilbert inspiráló gondolatai a kreativitásról és a félelmeinktől való szabadulásról azonban nemcsak a gyesen lévő anyukáknak adhatnak jó ötleteket.

Elizabeth Gilbert a híres Ízek, imák, szerelmek szerzője legújabb motivációs könyvében, a Big Magic-ben állítja, hogy a kreativitás megélése nélkül nem is élhetünk teljes életet. Hiszen az olyan lenne, mint egy kocsi, ami csak három kerékkel akarna nekivágni egy hosszú útnak. Haladna ugyan, de csak döcögve, ahelyett, hogy száguldana az izgalmas kalandok felé.  Persze, – gondolhatnánk – könnyű ezt mondani egy olyan tehetséges és világhírű írónőnek, mint amilyen Elizabeth Gilbert. De mi a helyzet velünk, földi halandókkal, akik nincsenek különösebb tehetséggel megáldva? Hogyan is élhetnénk mi kreatív életet, ha még a hobbijainkra sem marad sokszor időnk?

Legbelsőbb félelmeink

Először is – írja -, ezek csak kifogások, amik a belső félelmeinkből fakadnak. És ő, aki kisgyermek korában gyakorlatilag mindentől rettegett, teljes mértékben megérti a félelmektől szenvedő olvasóit is. Hiszen hány ás hány félelmetes gondolat kavarog a fejünkben nap, mint nap? Nem kezdjük el megírni életünk regényét, mert félünk attól, hogy majd nem fog másoknak tetszeni. Nem vesszük elő a vásznat és az ecsetet, mert félünk attól, hogy az emberek majd kritizálnak, félreértenek, kinevetnek minket. Nem vesszük fel többet a korcsolyánkat, mert ha nem lehetünk a legjobban a pályán, akkor már nincs is értelme az egésznek. Félünk attól, hogy nem rendelkezünk elég pénzügyi szabadsággal, hogy a felfedezésünkre, találmányainkra koncentrálhassunk. Félünk attól, hogy a munkánk nem bírna kellő politikai, érzelmi, vagy művészi fontossággal, hogy az bárki életét megváltoztathassa. S még hosszan lehetne folytatni a sort, hiszen félelmeink listája végtelen. Mert „minden olyan fenemód ijesztő.”

 

 

Először is, a félelem unalmas

Elizabeth Gilbert körülbelül tizenöt éves volt, amikor megelégelte, hogy csak sántikálva, reszketve botladozik a többiek után. Megértette, hogy a benne élő félelem sosem változik, nincs benne mélység, ihlet, mondanivaló. Valójában csak egyetlen egy szó, amely végtelenítve szólít minket a megállásra. A félelemnél tehát nincs is unalmasabb dolog, amely csak is unalmas döntésekre késztethet minket. De Gilbert ahelyett, hogy arra akarna minket rávenni, hogy küzdjük le a félelmeinket, valami egészen mást javasol. Biztosítsunk inkább teret a félelmeinknek, had váljon ő is a társunkká az utazásaink alkalmával, de soha ne hagyjuk, hogy döntéseket hozhasson helyettünk. „Ha nem tanulsz meg kényelmesen együtt utazni a félelmeiddel, sosem fogsz eljutni egyetlen érdekes helyre sem, és sosem fogsz semmilyen érdekes dolgot véghezvinni.”

Ne költekezz!

A kreativitásunk megéléséhez nem kell drága tanfolyamokra, vagy drága művészeti iskolákba járnunk. Mert nem az a lényeg, hogy a legjobbak legyünk valamiben. Az egyetlen dolog, ami számít, hogy szeressük és élvezzük, amit csinálunk. Minél kevesebbet költünk rá, annál kisebb lesz az esélye is annak, hogy csalódjunk. És már csak azért sem szerencsés, ha túl sok anyagi áldozattal jár a tanulás, mert ezzel túl nagy terhet raknánk a kreativitásunkra. Nyomás alatt nem lehet alkotni. Rengetek olyan ember van, aki „kinyírta a kreativitását, mert megkövetelte tőle, hogy fizesse a számlákat.”Nem akkor teszünk helyesen, ha csak az alkotásnak élünk s elvárunk tőle olyan materiális dolgot, mint a pénz, hanem  akkor, ha helyet szorítunk neki a szürke életünkben. Nyilvánvalóan, ha az ember ügyesen meg tud élni a művészetéből, az egy csodálatos állapot. De nem szabad, hogy eleve ez legyen a cél. Ez sokkal inkább már az élet ajándéka szokott lenni, ha voltunk olyan bátrak, hogy felvállaljunk egy kreatív életet.

A gyereknevelés minden boldog pillanata ellenére hihetetlenül kimerítő feladat. A kreativitásunk megélésével azonban ismét feltöltődhetünk…

“Nincs időm.” – a legrosszabb kifogás

Az, hogy nincs időnk a kreatív életet élni, az nem lehet kifogás, mert a történelem folyamán az emberek döntő többsége is csak lopott pillanatokban tudott a művészetének hódolni. Herman Melville is arról panaszkodott egyik levelében, hogy képtelen időt szakítani arra, hogy egy bálnáról szóló könyvén dolgozhasson, mert a “körülmények ide-oda cibálják.” Melville nincstelen volt, rengeteget kellett dolgoznia, és egyszerűen nem talált időt, hogy nyugodtan, elmélyülten dolgozhasson az írásán. Ennek ellenére mégiscsak megírta a Moby Dicket.” Hogy mi volt Melville titka, az már nem fog kiderülni, de Elizabeth Gilbert rengeteg ötlete van arra, hogy hogyan szakíthatnál mégis időt arra, amit igazán szeretnél csinálni. Kezdj viszonyt! Kezdj viszonyt a saját kreatív életeddel. Mert köztudott, hogy amikor az emberek félrelépnek, valahogy mindig sikerül időt szakítaniuk egy vad éjszakára, mindig találnak időt, hogy együtt legyenek a szeretőjükkel. „Ess inkább szerelembe a kreativitásoddal, (…) és nézz rá a szenvedélyes szerelmesek pillantásával.” Aztán nézd meg, hogy mi történik. Garantáltan megszáll majd az ihlet.

A könyvet mindenképpen olvasd el, mert ez a néhány kiragadott szemelvény csak a jéghegy csúcsa.Elizabeth Gilbert hihetetlenül közérthető és kedves stílusa miatt, akárcsak regényei, ez a motivációs könyv is letehetetlen. Őszintén és közvetlenül mesél saját élettapasztalatairól, a kreativitáshoz fűződő szokatlanul szoros viszonyáról, az ötletek működési elvéről és az alkotói folyamat csodákkal teli világáról.

Forrás: Elizabeth Gilbert: Big Magic – Kreatív élet félelem nélkül